Előre jeleztem, hogy őszinte leszek! Biztonsági öveket becsatolni, rázós téma következik, amibe bárkinek lehet bele(s)szólása... ahogy Anti bácsi mondaná a Besenyő családból. Létezik egy könyv, valami olyasmi a címe, hogy "amit a barátnőid nem mondanak el neked a várandósságról..."Na én most ezt megosztom veletek, mert én aztán le merem írni. 
Tíz hetes kismama hív a napokban és újságolja, hogy evés után olyan jól esik neki egy hatalmasat böfögni, hogy csak na. Biztos kis pasi van odabent, hogy ilyen érzései támadtak. Mondtam, hogy lehet, de nem biztos, mert a gyakori büfi az nem feltétlenül a baba nemére utaló jelenség, hanem inkább a jelenlétére...
A 16.hét körül furcsa dolgokat kezdtem észlelni. Kicsit több lett a levegő a szervezetemben, mint eddig...és ennek a levegőnek valahol feltétlenül távoznia kell...hol alul, hol felül... Analizálni kezdtem a napjaimat, mit ettem, mennyit, mivel, miért. Mindig megegyeztem magammal, hogy van mire fogni. Míg nem rájöttem, hogy ez bizony nem feltétlenül az ételek miatt van, ez kérem szépen alap állapot, mondhatni a pocakkal járó széria felszereltség... Várandósan nincs szükség bablevesre ahhoz, hogy "szélvihar" legyen...
A baráti társaságból néhányan egy időben voltunk várandósak, megejtettem egy körtelefont. Én aztán kimondom, amit gondolok. Volt egy-két kimondottan erre irányuló kérdés: "Te, mondd csak, te is átmentél "Szeles Mónikába"? - és itt nem a tenisz tehetségre gondolok. Igen, miért, Te is?! Én persze rögtön megmondtam feketén-fehéren, hogy mi zajlik. Pedig mindent szedtem, probiotikum, citromos víz reggel éhgyomorra - talán ez segített a legtöbbet - konzultáció természetgyógyásszal, talpmasszázs, diéta, tehát minden, ami ezügyben elérhető. Nem működött semmi sem igazán...
Aztán jöhet a gugli...várandósság, bélgázok...Húúúúú, de sok cikk van erről. Ez olyan megnyugatólag hatott rám. A kedvencem az egyik cikkből: "Őszintén be kell látnunk, hogy néha olyan rossz szagot árasztunk magunkból, hogy a férfiakat is megszégyeníthetnénk. Sajnos önáltatás azt gondolni, hogy képesek leszünk kontrollálni a gázképződést, így aztán kellemetlen helyzetbe kerülhetünk nyilvános helyeken és a mukahelyünkön." Szép remények... Még jó, hogy van két francia bulldogom - a legpukisabb kutyafajta a világon - legalább van kire/kikre fogni... :D Amikor meg épp nem voltak velem, akkor ártatlanul néztem, mint a Shrekben a macska...
Egyébként nem mindenki számol be ilyesmiről , a várnadósok 1%-a NEM, a többiek igen. Jó, lehet, hogy 2%... Ha 98% pukkandúr, akkor a maradék 2% legalább izzadjon büdit, vagy legalább legyen intenzív a szőrnövekedése... Hál' Istennek nekem a verejték szakkör elmaradt, na de lett olyan mennyiségű hajam, hogy ha most állna össze a Boney M csak benéznék egy castingra... Az összes szőr a fejemen nőtt szerencsére...
A másik az állandó pisilés... Ebben az időszakban már percenként rohantam szőkőkutasat játszani bármelyik közeli mosdóba. Hol légteleníteni kellett a rendszert, hogy vízteleníteni... Éjszaka, amikor azt sem tudtam hogy hol vagyok, és minimum kétszer, de volt, hogy háromszor botorkáltam ki csukott szemmel a mosdóba. Elegem lett és szóltam a páromnak, hogy elfáradok, mire megkerülöm az ágyat, tehát ugyan még nincs vége az első félidőnek, de indítványoznék egy térfél cserét...
Ezekkel együtt imádtam ezt az állapotot és minden percét. Imádtam az érzést, ahogy a fiam cseperedik a pocakomban, amit művelt napi szinten mozgás gyanánt, azt én hugyhólyag focinak éltem meg. Ez is a csoda része. És minden egyes nap hálát éreztem, hogy kiengedhetem a gőzt és a gázt, mert Ő ott van bent és ennél csodálatosabbat nem tudtam elképzelni.
Love and Peace: Dudo
