Mélységesen fel voltam háborodva a következő kérdésen: "Gratulálunk a picihez! Akkor most elajándékozod a kutyákat?" Mi vaaaaaaaan? Még a saját apám is ezt kérdezte, leesett az állam,úgy kellett összeszedni a földről...
Ezek meg vannak bolondulva, gyógyszerre ittak egy decit!?! Miért adnám oda ajándékba a kutyusaimat, azért mert babát várok?????? Igen, valóban ez a tendencia, gyerek jön, kutya megy, csak nem nálunk. Felháborító, hogy egyesek így gondolkoznak és amikor kell, meg is teszik ezeket a lépéseket. Hányszor látok a Facebook-on " Szerető családot keresek a kutyámnak családbővülés miatt..." posztot.
Emberek, Nők, Férfiak! Az első gyereket elajándékozzátok, mert jön a második...??????? Vagy...????? Nekem egy percig sem fordult meg a fejemben ez a gondolat, hogy más nevelje tovább a francia bulldogjaimat. Az egyik kutyám örökbefogadott - Harry névre hallgat - 6 hónaposan került hozzánk, mert a régi gazdik úgy döntöttek, hogy még sem volt jó ötlet megvenni... No Comment... A másik kutyusom - Malacka névre hallgat - 11 hetes kora óta van velem, mondanom sem kell, hogy teljes az összahang köztünk. Amikor Harry-t elhoztuk a régi helyéről, Malac azt hitte, hogy átjött játszani, aztán ráébredt, hogy örökre itt marad... Hatalmas játszás és bohóckodás megy ám nap mint nap, nagyon szeretik egymást. Természetesen néha vita is van, de a helyzeteket kezelni kell. A babavárás alatt rengeteg kellemes percet és feltétel nélküli szeretetet kaptam tőlük, minden hisztérián átlendítettek. Ez ma sincs másképp, sokat segítenek, nagyon nagy szeretetben élünk.
A baba érkezését Malacka előbb tudta, mint én, folyamatosan féltett és szemmel tartott. Tudtam, hogy a szülés beindulását is előbb meg fogja érezni, mint én, hisz sokkal kifinomultabbak az ösztönei. Harry ügyet sem vetett a részletekre, ő a nagy kép miatt aggódott, a falkában elfoglalt helyét féltette. Érezte az új jövevény energiáit, de nem tudta, hogy mi zajlik pontosan. Voltak dühkitörései és hisztiei, amire nem volt különösebb magyarázat, tehát ezeket is a megváltozott helyzet számlájára írtam. Mivel ezek akkor törtek elő, amikor már nagy pocakom volt, ezért sem időt, sem pénzt nem sajnálva vittem Harryt terápiára, hogy felodjuk a belső konfliktusait és segítsük megtalálni a helyét a falkánkban. Nagy pocakkal rohangáltam, mindenki csak nézett: "Ezt az elkötelezett, eltökélt gazdit... bár mindenki így gondolkodna! Köszönöm a segítséget Monoki Nikolett! :) Nevettünk, hogy annyit szólongattam a kutyát a terápia alatt, hogy a gyerekem megszületik és az első dolga lesz a kutyát a nevén szólítani...
Amiket már előre elkeztem - és te is kezdd el babát váró gazdi!!!! - hogy már a 4. hónapban kicsit háttérbe szorítottam a kutyákat. Erre nagy szükség van, mert amikor megszületik a baba, nem lesz rá/rájuk annyi időd. Fontos, hogy a kutya ne a gyerek érkezésével kapcsolja össze a szankciókat, hanem azok már jó előre legyenek bevezetve. Akik sokat babúsgatják a kutyusukat, ágyban altatják - ÉN NEM - ölben fogdossák állandóan és nagyon sok időt töltenek vele - jelzem, hogy ez első sorban a gazdi igénye... - azoknak is a tettek mezejére kell lépni. Kutyának saját hely kell és nekünk ugyan úgy tisztelnünk kell az ő ágyát, mint neki a mienket. Te se feküdj a kutya helyére, ő sem való a te fekhelyedre, nem beszélve az ezáltal elvesztett tekintélyedről... Ne húzgáld magaddal mindenhova, tanulja meg, hogy otthon is el kell lennie. Jaaaaaj, már hallom is a lelki füleimmel: "de cukorbeteg lesz a kutya, mert az egyik ismerős kutyája is az lett, amikor gyerekük született." Persze, mert kedden még a kutya valagába bújtak, szerdán pedig megszületett a gyerek és a kutya le volt eljtve... Na ezt nem szabad!!!
A gyermekkori barátnőm kislánya koraszülött volt és rengeteg fejlesztésre, terápiára viszi, minden héten 2-3 alkalommal. Azt mondta nekem:" a legjobb dolog, hogy ott vannak veletek a kutyák! Súlyos pénzeket fizetek, hogy a gyerekem ilyen közegben lehessen..."
Mondtam a védőnőnek is, hogy van kutyánk, azt mondja: "Ez jó lesz a gyereknek sok szempontból, például soha nem lesz allergiás a kutyaszőrre..." Kérdeztem, hogy mi lesz majd a kutyák ugatásával, egyéb zajokkal. Akkorát nevettem, azt mondja: " Zsuzsa, szerinted a nagyobb testvért a kisebb érkezésékor le lehet halkítani egy távirányítóval...???"
Egy biztos, ha szabályok következetesen be vannak vezetve, nem lesz gond a kutya lelki egészségével és a babához fűződő viszonyával. Minden kutyusnak szabályokra és keretekre van szüksége, rendre, rendszerre és falkavezérre. Nem hallgat rád a kutya??? Nem tisztel téged! Minek is tisztelne, hisz az ágyadban alszik, a "csicskája" vagy...
"A gyerek gilisztás lesz, elkap valami fertőzést a kutyától, megnyalja a játékait, megszagolja a gyereket" meg még mittudoménmiketcsinááááál... A kutyákat évente féreghajtózni kell, meg kell kapniuk az oltásokat és tisztán kell őket tartani, főleg ha lakásban vannak. A baba születése után, még mielőtt a baba haza érkezik, célszerű haza hozni egy pisis pelust és egy anyag pelenkát a baba illatával, hogy ne legyenek újak a szagok.
A kutyust ölelgetheted, szeretgetheted, játszhatsz vele, de mindennek TE határozod meg az elejét is és a végét is. Én velük együtt végeztem a baba meditációt, néha délután együtt aludtunk a kanapén. De amikor azt mondtam, hogy most mindeki a helyére megy, akkor szépen mindkét kutyám a helyére ment, és egy így van/volt/lesz rendjén. Úgy érzem, hogy a kutya-baba jó viszony megalapozásra került, teljesen felkészültünk az új családtag fogadására.
Azt, hogy mi történt, amikor haza jöttünk és a jelenlegi közös életünket egy másik bejegyzésben osztom majd meg veletek.
Love and Peace: Dudo
