Egyszer csak eltűnik a család itthonról... A kutyusok mit sem sejtenek, reggelit sem hoz senki... Nah végre kulcs a zárban, jön valaki haza... kaja, kajaaaaaa, friss víííííz... De ez nem anya... Hami után visszafekszenek aludni. Lusták. Meg amúgy is, nyugi van... Csak ők vannak az üres házban. Este megjön apaaaaaaa, de jóóóóóó, meg még sokan mások, nyüzsgés van, azt imádjuk. Buliznak, iszogatnak, nevetgélnek, valami tejfakasztásról beszélnek... Apa megint eltűnik, nem is alszik itthon... Egy pár napig megy a hotel szolgáltatás, valaki jön, ad enni, egy kis kertben szaladgálás, majd este megint villámlátogatást tesz itthon apa, hoz egy új szagot haza... Egy kis takaró, az illata szokatlan... Majd másnap egy pisis pelus... Milyen szag ez, ki ez??

Nah, végre jönnek haza, falka egyesítés... Milyen csomagot hoznak??? Nyikorog a kis csomag... Hát ez, hát Ő??? Valami ilyesmi gondolatmenet játszódhatott le a két francia bulldogunk fejében, amikor a pár napos kisfiúnkat haza hoztunk. Letettük a kanapéra a mózeskosarat. Odaengedtük őket szagmintát venni. A szuka kutyánk ösztönös nyüszítésbe kezdett, mintha azonnal az "ölébe" akarná venni a kis manónkat. Malacka kutyus előtt le a kalappal, az anyai ösztönök egyből előtörtek belőle és hatalmas szeretettel fogadta a kis jövevényt. Érdekes, hogy már a pocakomban is nagy szerelemben voltak, gyakran odabújt a pocakban mozgolódó kisfiamhoz. Ellenben az örökbefogadott kutyusunk már a pocaklakóhoz is furcsán viszonyult. Érezte valaki más energiáit és leginkább megzavarodott tőle. Zavart, állandóan feszült volt és támadó. Mintha azt érezte volna, hogy megrendült a falkában elfoglalt pozíciója. Végül is jól érezte... 

Már a baba születése előtt is dolgoztam velük. Készültem arra, hogy ez-az majd a földön fog landolni, amire nem szabad rávetődniük, se megnyalniuk, pláne megrágniuk. Ahogy azt a Tükör suliban megtanultam, klikker elő, juti falat tatyó felcsatol - mindezt néha köntösben vagy pizsiben, 2 szoptatás között - játékok, játszó cumi, kabalák szétszórva és folyt a "programozás". Amikor anyám ezt egyszer végig nézte, azt mondta, nem vagyok normális... Pedig DE! :)

Amit a kutyáim viselkedéséről tudni érdemes: Malacka a "romboló" típus, ami a szájába kerül, az kis cafatokban szóródik szét a padlón. Imádja a plüss állatokat, letépi az orrukat, a szemüket, majd kibelezi őket... Ekkor jön a képbe Harry - az örökbefogadott - aki az összes alkatrészt megzabálja, mint aki nem kap enni. Ő egyébként a "birtokló" típus, aki hetekig rejteget ezt-azt, itt-ott... Aztán ha valamit el akartunk venni tőle, akkor volt, hogy inkább megette... Történtek érdekességek... Evett földre leejtett kis szappan, elgurult mécsest, bokafixet, döglött békát, teafiltert, hajgumit és bármit, amit véletlenül leejtettünk vagy bárhol talált... Én meg szétidegeskedtem magam, hogy távozni fognak-e a tárgyak a hátsó kijáraton, vagy indulhatunk az orvoshoz... Vas gyomor, mindent kiadott magából... 

Tehát ez az alaphelyzet. Egy birtokló falánk és egy romboló. Ha hiszitek, ha nem, négy alkalom kellett hozzá, hogy teljesen megértésék és elfogadják, hogy ami a babáé, az nem az övék. 17 hónapja élnek együtt és Zoti ugyan nem, de ők tiszteletben tartják az Ő dolgait. És lám engedik, hogy a fiam a tányérukba nyúljon, megnézze a játékaikat, és esetenként kezet mosson a vizes táljukban. Az újonnan érkező játékokkal mindig futunk egy kört és tisztázzuk, hogy kié pontosan, aztán egyértelmű, hogy nem lehet hozzá nyúlni.

Pontosan tudják, ha Zoti eszik, akkor a helyükre kell menniük, különben mindent ledob nekik. Ha jönni látja őket, akkor képes a falatot kiveni a szájából és odaadni nekik. Néha előfordul, hogy a fiam egy kis szelet almával jön-megy a házban, a kutyák körülötte... Csodával határos módon Harry nem veszi el tőle a gyümölcsöt, bár azt is nagyon szereti. A minap figyeltem meg, hogy mennyire rafinált a fiam. Szaladgál egy-egy kölesgolyóval, odanyújtja a kutyusoknak, majd becsukja a tenyerét és kacag, hogy nem tudták elvenni... kis zsivány... 

Hogy vita van-e? Előfordul. Azért van, hogy el kell zárni a kutyusokat, mert már sok nekik, amit Zoti művel. Harry néha kifejezetten fél tőle. Ezt a gyerek megérezve még merészebbé válik és hatalmaskodik a kutyán. Ez egy nagyon érdekes felfedezés volt. Hatalmi harcot vívnak, mint amit gyakran lehet látni akár az emberek, akár az állatok körében, hogy a gyengébben "gyakorol" az erős és ebből merít energiát... Na ekkor jön a teljes elzárás, mert látom Harryn, hogy totál kezd kiborulni. Érdekes, hogy Malacka semmilyen körülmények között nem fél Zotitól, ha elege van belőle és nem akar vele játszani, akkor odébb megy. Akkor sem riad meg, ha csapkod, zajol, netán üvölt, mert Ő egy magabiztos, kiegyensúlyozott kutyus. Harryn viszont néha látom, hogy fél. Az a család, akitől elhoztam 5 hónapos korában, egy három gyerekes család. Egyébként nagyon kedvesek, rendesek, csak elképzelhető, hogy nem jól szerették Őt. Lehet, hogy egy kicsit sok volt neki a gyerekekből... Előfordulhat, hogy sokat nyúzták, húzták, fogdosták vagy szimplán csak sokan, sokat tartózkodtak a személyes terében, amiből egyszerűen elege lett. Amikor Monoki Niki segítségével elkezdtük terápiázni Harryt, azt sem engedte, hogy a hasához érjünk. A kutyus hóna alá nem lehetett nyúlni, mert egyből csattogott a foga... Gondoljunk csak bele, az az "ölbevevős" mozdulat része... Kiszedtük belőle pozitív megerősítésel, sok gyakorlással, türelemmel, klikkerrel, juti falattal...és ezek sorozatos ismétlésével... Kemény volt... Honnan indultunk teszentatyaúristen...?!?! És ekkor már viszonylag nagy pocakom volt...

Fontos, hogy a kutyákat és a gyereket soha, semmilyen körülmények között nem hagyjuk felügyelet nélkül. Nincs kivétel ez alól. Soha nem lehet tudni, hogy a gyerek egy-egy rosszul sikerült mozdulata, mit válthat ki a kutyából. Egy biztos, hogy szeretet és rengeteg türelem szükséges az összehangolásukhoz. A fiamat arra neveljük, hogy szeresse az állatokat és tartsa tiszteletben a személyes terüket. Ez nem csak a már említett négyszeri alkalom, hanem egy életen át tartó figyelem, tanulás és tanítás. Tegyétek bele a munkát, vegyétek igénybe a szakemberek segítségét, tájékozódjatok. Kérlek benneteket, hogy ne adjátok fel, mert ez esetenként fáradságos munkát kíván tőletek is. Tartsátok egyben a falkát, a családot, ne adjátok örökbe a kutyusaitokat, hisz a második gyerek születésénél sem fontolgatjátok az első intézetbe adását.